Van még teendő!

Van még teendő!

Nemzetpolitikai gondolatok 2010. április 21.-én

Kérdem itteni tíz valahány éves általános iskolásokat, mit tudnak a lengyelekről? Néma csend, hát a szlovákokról, rossz emberek. Hát a románokról? Itt dolgoznak az építkezéseken, és tudnak magyarul. Hát a székelyekről? Néma csend.

Itt kell tehát az újjáépítést kezdeni, a családban, az oviban, az iskolában. Példa Klébelsberg nevelési politikája.. Eredmény a műveltség érezhető felfelé ívelése, s nem az elit számára, általánosan.

Úgy mint tette Vajk, a későbbi István, a szent. Mert beköltözésével a Kárpátmedencébe nemcsak saját népe, de az itt találtak felelőssége is rá hárult. „az egy nyelvű, egyszokású ország…” mottóját megalkotta bölcsességgel, fennmaradásunk ezer éves biztosítékát. Ma ismét reményünk van ilyen bölcsességre, reménykedjünk hát benne.

A Kárpát medencei összetartozás és testvériség jövőnk biztosítéka. Magyaroké, szlovákoké, horvátoké, szerbeké, románoké és székelyeké. Ez a földrajzi keret a Kárpát-haza. Erről kell, hogy bölcsőtől kezdve meséink, legendáink és mondáink szóljanak, valahogy úgy mint a Kodály és Bartók zenei kísérlete is  mindannyinkhoz szólott a huszadik században.

Ahhoz, hogy környezetűnkben megismerjük a velünk élőket, nyelvüket is meg kell ismernünk. Ez a cél sem lehetetlen. A harmincas évek oktatása a középiskolát háromnyelvűvé tudta tenni, latinul, s két világnyelven folyt az oktatás. Ez a három nyelvűség most sem lehetetlen, s Adria parti kiránduláson, Erdély havasait járva, és a Tátrában sízve közelebb tudja hozni az azonos múlttal büszkélkedő ifjúságot.

Az iskola, az iskola igen fontos. Akkor majd közelebb kerül ezer éves sorsunkban osztozó nép, a lengyel is mindannyinkhoz, s nem lesz rácsodálkozás a drága kis gyerekek részérül, kik is ők?

Aztán, már ha nyelveinket számos egymástól átvett szó gazdagítja, mint például a borona (brána), a munka (muka), a  mezsgye (mez) és a sok többi. Legalább tudjunk egy pohár sört rendelni, ha megszomjaztunk. De mindez nem elég, ismerjük meg tehát egymást, például irodalmunkat. Az egykori alföldi szlovák fiú lett legnagyobb költőnk, a szlovákoké pedig a magyar nemes Országh Pál, s közös a két nyelven (horvátul is) író költő-hadvezér, Zrínyi Miklós is.

A felvillanó újra kezdés csak ebben a kárpá-hazai gondolkodásban kérhető számon. A kulcs pedig a család és az iskola.

A család szerepe az utódok iránti felelősség, ez alól nincs kibúvás. A polgár az utódáért felelős. Az iskola pedig a független pedagógusok intézménye a társadalom által ráruházott tekintéllyel.

Az iskolának szerepe egy olyan társdalomban, ahol a védelem nem szerepel az állampolgárok feladatai között, hatványozottan megnő. A ma általánosan elhanyagolt testedzés célja a társadalom egészsége szempontjából óriási. Nem lehet elfeledkezni e helyütt a harmincas évek Levente mozgalmáról sem, mely az ép testben ép lélek elvre épült, s általános műveltség szerves részévé vált.

Tehát vissza a Kárpát-hazához, e népeket formáló és testvériességén alapuló nemzetpolitikai eszközhöz, jövőnk biztosítékához.

CF