Könyveim

Callmeyer Ferenc képeivel, rajzaival mintegy felszabadította az anyagból a táj lelkét.

Élnek, lélegzenek a kövek, a sziklák, a templomok, az iskolák és otthonok – feltámadnak, és képzeletünkkel benépesülnek a hajdanvolt várak.

El és a költők nyelvével beszél, üzen a magára hagyott, gyönyörűséges vidék, s benne testvéreink szólnak; nem panaszkodnak, nem könyörögnek, mert van méltóságuk.

2004. december 5-én nem őket, saját magukat alázták meg, akik – sovány kenyérkéjüket féltve – demagóg rémisztgetések nyomán képesek voltak a nem-re.

A szív és az értelem csődöt mondott, a nemzet összetartó szelleme a szélekre költözött. A sebeket – azóta is – folyamatosan gyógyítani kell.

A felelős ember teszi a tisztét; kedves barátunk, a jó ügyek pártfogója, Callmeyer Ferenc tudja ezt.

A képzőművészet eszközeivel megragadja és őrzi a szépséget; az értéket a jövő gondjára bízza.

Erdőelve meséi borító

A réges-régi név: Erdőelve zengzetes, ízes hangzásával önmagában is érvényes üzenet.

„Akinek füle van, hallja.”

Az erdőnek van elve.

Az erdő ereje a fák sokasága és sűrűsége.

Nem hagyhatjuk kiritkítani, a csemetéket tőből kiszakítani.

A fák egymás mellett, egyenesen nőnek.

Koronájuk az eget célozza, de gyökereiket mélyen az anyaföldbe eresztik.

Szívósak, a törzseknek tartásuk van.

Ha ártó, vagy csak nemtörődöm kezek letördelik az ágakat, új tavaszon új hajtások támadnak.

Az erdőt nem lehet megölni – hacsak föl nem perzselik lángszóróval, le nem tarolják láncfűrésszel.

De az erdő – és minden lakója – védekezik.

A házak kéményei füstölnek a kemény télben.

Ábel füstje ez, fölfele száll, és az Isten irgalmasan fogadja.

Ez a könyv a remény könyve.

Jókai Anna