Amikor a feleség szó szerint betartja férje utasítását

Eösy Krisztián ígéretes fiatal műszaki értelmiségi volt. Még meg sem száradt a tinta az oklevelén,

máris érdemleges állásban érezhette magát. Titka nem sok volt, valószínűleg megnyerő modora, jó megjelenése hatott az igazgatóra, aki részt vett a diplomázási vizsgálatban. Talán még az is segíthetett, hogy az igazgató jó barátja volt Eösy nagybátyjának, na de ez csak pletyka, nem kell mindennek felülni.

Eösy imádták a nők, azonban családi tanácsra elkötött az egyik lányos istállóból egy kívánatos,

szép leánykát.  A kislány még bőven járta az egyetemet, ha jól emlékszem jogász akart lenni.

Alig múlt el félév s barátunk hatalmasat lendült a pályáján, úgy hírlett nemcsak a szakmához ért,

de amikor a hetvenes években országunk ifjúsága az iskolapadokban értesült az orosz nyelv rejtelmeiről, ő már a hivatalos angol nyelvű államvizsgákon jóval túl volt. Igazgatónk kegyéből a távoli szigetország gyakori látogatója lett.

Látogatásai nemsokára kézenfogható jelekkel párosultak, kezdődött a ruházati kellékekkel. Mi a

Vörös Csillag ruhagyár kellékeiben jártunk néhanapján, ő pedig ahányszor ruhafogasra tette le zakóját, az valahogy mindig kifordítva ott maradt fityegve, ahonnan leolvasható volt a Regent street-i szabó az Aston Martin cégjelzése.

Boldog házasságának napjai előttünk peregtek, a kis leendő jogásznővel kedves kapcsolatba

kerültünk, nyíltszívű, kedves lény volt. Rajongott fiatal férjéért, s egyetlen panasza lehetett, ha az panasz volt: az utazások zsákmányaiból, úgy tűnt, kimaradt. Amikor Krisztián beszerezte a legújabb fényképezőgép csodát, akkor kapott egy kis csecsebecsét. Amikor neki már zoom lencséje volt, akkor kis felesége kapott egy cseppnyi kölni vizet, és így tovább. Barátunk erős hajlama kezének sajátmaga felé való hajlásában messziről érezhető volt.

Történ egyszer, hogy egy ilyenféle kiszállás alkalmával gyönyörű tweed zakóval tért meg,

feleségének pedig egy tréfás falra szerelhető táblácska jutott.

Akkoriban volt egy váratlan vízhiány Albion szerte, s a hangulatkeltés a víztakarékosság

felé igyekezett terelni a hallgatag és haltekintetű briteket. A táblácskának meg kell mondanom, nem nagy sikere volt. Kikerült az illetékes vizes helységbe, a fürdőszobába.

Aztán már-már megszokottá vált a magamnak minden, feleségnek szinte semmi magatartás,

mikor ismét egy hosszabb szigetországbeli tartózkodás kilátása fenyegetett.

Búcsúzás kora reggel, rohanás a repülőtérre. Ferihegyen sűrű köd honolt. A repülést aznapra

lefújták, az utasok haza illetve szállodájukba tértek. Ekkor Eösy elkövette élete legnagyobb ballépését, hazaindult a nélkül, hogy váratlan visszatéréséről legalább egy telefon értesítést küldött volna.

Lakásába így váratlan belépve, enyhe csobogást hallott a fürdőszoba felől. Felvillanyozódva a

potyanap kínálta reménytől, ledobta skótszövet zakóját és felrántotta a fürdő ajtaját. A meglepődéstől elállt a lélegzet a szájában. A fürdőkádban két embert látott vidám szappanozkodás közepette, feleségét, és még valakit, akihez eddig nem volt szerencséje. A kettejük nedves és párolgó Laokoón összefonódása felett, pedig ott volt a tréfás felirat, visszavonni immár nem lehetett:

„save water take bath with your boyfriend!” (takarékoskodj a vízzel s fürödjél a barátoddal).

Az okos feleség, bár nem akarta, de így vett elégtételt kisé skót férjecskéjén.

Mese 1976-ból

CF